Oldalak

4/02/2013

Morning Book

Ti mit olvastatok mostanság?
Ha eddig még nem vettétek kézbe, ajánlom figyelmetekbe Kaffka Margit a múlt századelő  "nagyon-nagy asszonyírójának” -ahogyan is Ady méltatta egykoron- költői képekben gazdag életmeséjét a Színek és Évek c. regényt!
Ilyen érzékletesen festette le  a -már saját korában patináját vesztett- "valódi" udvarlás kihalófélben lévő rítusát:

"De így jó - minekünk szabad! Virulni, páváskodni, elfogadni a hódolatot, kiélni fiatalon, kényünkre, táncosan, módosan minden szépet. Szépen a szerelmet! Mert én ismertem azóta sokféle, más vidékről való embert, de úgy hiszem, sehol a föld kerekén nem tudják olyan szép megjátszással, lendülőn, búsan, szilajon és parádésan élni a szerelmet, mint erre mifelénk tudták hajdanában. Az azóta való emberek többet tanultak, tudnak minden tudományból, de eldurvultak ebben. Kertelő szavaikon mindjárt átüt a nyers és kíméletlen, egyszerű kívánás - a színháziasságuk meg esetlen szavaló póz -, büszkételen, csúnya macskaepekedés, vagy a nőmegvetés nyegle és hazug, szégyenlős időtlensége. Egy szép, finom kultúra veszett ki az idővel - mondanák modernül -, az asszonnyal bánás művészetét nem érnek rá megtanulni manapság! És elfeledték, mennyire felér a szerelemcsata sok gyönyörű, tomboló, dacos és keserves virtusa azzal a "cél"-lal, mely magában közönséges és kiábrándító. Sehol annyi színe-illata nincs a szónak, nincs annyi hátmegette, ha kurtán és jelentőséggel ezer fojtott érzésből kipattan; sehol nem rejtezik olyan szép gőgbe a bánat, sehol az emberek úgy egy életet áldozni, egy-egy percnyi felülmaradásért nem tudnak, mint itt akkor, az ősi lápvidék, a megbolygatatlan nádak-erek kerítette tájon."

by jing Hu